Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


 

Kép

semmi nem jo
Kedves Monika!

Regota kovetem a valaszait, nagyra tartom a latasmodjat, ezert is fordulok most Onhoz.
Probaltam magamban megoldani, de mar nem erzek sem erot, sem lenduletet hozza, teljesen belegabalyodtam. Azt sem tudom, hol kezdjem. Teljesen ures vagyok. Nem erdekel semmi ugy igazan, nem erint meg semmi ugy igazan. Ami igen, az csakis valami alomkep, ahol szepnek, sikeresnek latom en is magam, nemcsak az ismeroseim. Ahol egy szenvedelyes, eros ferfi odaadoan, husegesen szeret, ahol minden tokeletes. A maban egyszeruen nem vagyok kepes meglatni a boldogsagot. Van tarsam, megis maganyos vagyok. Mintha nem en elnem az eletem, hanem egy arcomra festett boldog mosollyal csak eljatszanam. Pedig panaszra nem lenne okom, megis ugy erzem, hogy ez nekem keves.
Amiota az eszemet tudom, problemas az eletem. Eddig kihivasnak tekintettem, es mosolyogva (vagy duhosen) de tettem a dolgomat. Apa szuletesem utan elhagyta anyat, aztan kamaszkoromig nagy nelkulozesekkel eltunk. Folyton szegyelltem magam valamiert. Vagy a ruhaim, vagy az uzsonna, az osztalykirandulasok stb. miatt. A sulit majdnem kitunoen vegeztem, szerettek a tobbiek, megis…
Aztan felnottem. 17 evesen ateltem a „nagy szerelmet”, eget rengetot. O is kamasz volt, en is. Megcsalt, tuleltem, tovabbleptem. 20 evesen elkezdodott egy masik kapcsolatom, akivel szinte azonnal osszekoltoztunk. Erzelmileg kis igenyu, megis jo szivu ferfi, de nekem tobb kellett. 8 evig eltunk egyutt, mialatt en tobbszor szerelembe estem, es megcsaltam. Mindezt olyan mesterien csinaltam, hogy meg magammal is el tudtam hitetni: nem tettem semmi rosszat, es o sem vette eszre. Most 32 eves vagyok. Es kinok kinjaval vezeklek, de megerdemlem. Mert nap mint nap atelem a megcsalasaim kovetkezmenyet: nem tudok bizni a paromban, vagyis a husegeben. Mert en mar megtapasztaltam, hogy ha kihul egy kapcsolat, akkor torvenyszeruen a megcsalas, de minimum egy masik irant erzett uj szerelem kovetkezik. Es kozben lehet a masikat, a regit is szeretni, lehet ugy hazudni neki, hogy eszre sem veszi. Hogy most majd velem torteni meg mindez.
A hosszu kapcsolatot en zartam le, reszben lelkiismereti okokbol, reszben raebredtem, hogy nem vagyunk egymashoz valoak. Az azt koveto evekben ismerkedtem, de senkit nem tudtam kozel engedni magamhoz ugy igazan. Ha megis elkezdodott, elkezdtem hibakat keresni, mindaddig amig ki nem abrandultam az illetobol. Aztan mar egyenes volt az ut: undok lettem, es szakitottunk. Ezek a kapcsolatok max. 6 honapig tartottak.
Es most ismet nekifutottam: lassan egy eve vagyok a parommal. Internetes oldalon ismertem meg, ahol igen nagy nepszerusegnek orvendett. Ez mar akkor sem tetszett, de gondoltam, szemelyesen majd ugyis kiderul. Es talalkoztunk. A talalkozast megelozoen rengeteget leveleztunk, es erzelmek is kialakultak. A szemelyes talalkozas utan azonban o visszavett, en meg vartam a nagy szenvedelyt. O ovatosabban vetette bele magat, en batrabban. Viszont a kezdeti ovatossag miatt bennem gatlas kezdett kialakulni, falat emeltem. Lassan egy ev telt el, mar egyutt is elunk, kozos jovot tervezgetunk.
Sokkal lelkesebb, mint volt, mar biztos vagyok benne, hogy szeret, a tarsasagi oldalt is keruli. Megis, megmaradt reszemrol a fal, es a hitetlenseg egy resze, hogy ugysem lesz jo vege. Eszembe jut a talalkozasunk a neten, amikor nokoszoru vette korul, es o ezt elvezte, kielvezte… Es ilyenkor nem tudok bizni benne. Kozos jovot tervezunk, es en megis ugy erzem magam, mint egy kisasszony, aki alig begombolt ruhaban ul egy barsonyszeken.
Pedig nem vagyok prud, a szexualitasban is egeszsegesen nyitott. Megis, mar az sem mukodik rendesen. Blokkoltam magamban valamit. Neki kevesebb egyuttet is eleg, nekem a heti egy alkalom keves (foleg lelkileg). Regebben elofordult, hogy kb. ketszer kezdemenyeztem, de nem volt kedve. Belolem ez azt valtotta ki, hogy azota en nem kozeledek. Ez nem normalis egy felnott nonel. Azota megbeszeltuk, de igy mar nem olyan. Mintha azt varnam, hogy minden az en kedvem szerint tortenjen. Elvarok dolgokat, hogy oda legyen tolem, megsem teszek erte sokat, mert ugy erzem, hogy ugyis ki fog abrandulni belolem, es kozben hogy nekem jobb, szenvedelyesebb kapcsolat kell.
En tudom, hogy nem ilyen vagyok. Adni jobban szeretek, mint kapni. Odaado, szereto, tuzes feleseg, es tokeletes, boldog anya szeretnek lenni. Egyszeruen nem ertem, hogy mi van velem… Ugy erzem, hogy a szerelemben is a vegletekre, maximalizmusra torekszem, kozben jol tudom, hogy az csakis spontan tortenhet. Kozben o igyekszik, sokat bujik, olelget, mondogatja, hogy imad, en megsem hiszem el. Nem mutatom ki a ketsegemet, viszonzom a kozeledeset, de ha ma meg nem is, kesobb biztosan erezni fogja. Es nem szeretnem elvesziteni, mert nagyon szeretem. De nem merem totalisan kimutatni.
A kulsommel semmi baj, sok bokot kapok, mindig is sokan udvaroltak. Az eletemet is sikerult rendbe hozni, az anyagi fuggetlenseg is nagyjabol megvan, megis. Kozben tudom, hogy en nem ilyen vagyok, nem vagyok elegedetlenkedo, meg egy falevelnek is tudtam orulni. Most meg megis: semmi nem jo, semmi nem dob fel, csak elem a napjaimat, es nem tudok bizni a jovoben. Jo lenne visszakapni sajat magamat. Csak, mintha mar nagyon elfaradtam volna a sok kuzdelemben.
Tudom, hogy rengeteget irtam, de igyekeztem teljes kepet adni, es nekem is sokat segitett, hogy elmondhattam.:)
Valaszat elore is koszonom, es kivanok szeretetteljes, boldog Karacsonyt!
Telihold

Kedves Telihold!
Köszönöm visszajelzésed :) Fogadd el, hogy most ez van. Eljutottál valahonnan, valamilyen úton-módon ide. Ne gyűlöld és büntetsd magad a jelen helyzetért, bocsáss meg önmagadnak, önmagadért, hogy tovább tudj lépni és boldogulni, s ne visszahúzó erő legyen az életedben. Képes vagy mélyen és tisztán látni a helyzeted.

Szembesülni ilyen mélységében és akár negatívumaiban is saját magunkkal, nagyfokú bátorság (jó kis belső munka). Olyanok vagyunk mint egy hírdetőoszlop, melyre az évek alatt folyamatosan plakátok kerülnek: mikor lehántjuk a rétegeket: nahát ez egy autó, nem is, egy szappan, ó dehogy egy utazás, ja mégsem, egy telefon :D

Az az álomkép, amiről írtál, ami megérint, nagyon is hihető lenne, legalábbis számomra. Te is le tudnád hozni a valóság szintjére? Igazából álmaid vannak, ez nagyon jó, ezt lehetne kibontani részleteire és megélni, ott lenni érzésekben, mintha már megtörtént volna, ez a teremtés… Maximalista vagy és eléggé önkritikus. Sikerült már feldolgoznod azt, hogy az édesapád elhagyta az édesanyád?

Ebben látom problémáid egyik okát, az önszeretet hiányában a másikat. A tetteinknek valóban vannak következményei, de! hogy megérdemelnéd a szenvedést vagy a vezeklést, ez inkább önbüntetés. Akkoriban nem láttál más kiutat, s mindenhez két ember kell, de aztán rájöttél, hogy ez nem tisztességes és lezártad. Milyen hitrendszerek, hiedelemrendszerek alapján működsz kedves Telihold? Ha neked meggyőződésed, hogy a bűnösnek (neked) bűnhődnie kell, meg is lesz, „legyen hited szerint”. Milyen „uralkodó gondolatok” határozzák meg mindennapjaid? Tudatosan, ott lenni az életedben, megfigyelni a csípőből jövő reakciókat, reagálásokat, Igeneket és Nemeket. S vajon mindezek MIÉRT?

Ha kihűl egy kapcsolat törvényszerű a megcsalás? ezt ki mondta? Ez történt a családotokban? Ha kihűl egy kapcsolat, s már nincs esély a megújítására, a szenvedély felélesztésére, még mindig ott a lehetőség levonni a következtetéseket és békében elválni, továbblépni a történtek figyelembevételével, okulva és tanulva a hibákból. A mostani kapcsolatodban, mivel a falakat te emelted, te is tudod lebontani, ha akarod, ha el mered hinni, hogy sérülni igenis lehet, ha nyitottak, befogadóak és sebezhetők vagyunk, de körülbástyázva, nem érinthetjük egymás lényegét, valóját, csak a külső burkot, amit enged számunkra. Miért döntöd már el előre, hogy úgysem lesz jó vége – te kinek szurkolsz? Húha, azt a begombolt bársonyszéken ülő hölgyet nagyon el tudtam képzelni :)

A szenvedély, a lelkesedés megvan benned? Mi az ami feldob, ami lázba hoz, amitől ujjongani tudnál? Állj neki összeírni ezt, naponta írj le 100! dolgot amiért hálás vagy az életedben (nagy erejű gyakorlat!), aztán írd ki magadból ami fáj (örülök, ha már ez is sokat segített), akár naplóírást is ajánlok számodra. Adni jobb mint kapni, de ha nem tudsz elfogadni, a másik nem élvezheti melletted az adás örömét.

Ha szívvel-lélekkel benne vagy egy kapcsolatban, ha be mered vállalni szőrőstől-bőrőstöl önmagad a társad előtt, nem zsákbamacskát nyújtasz számára, hanem egy Értéket, azt AKI vagy, egyedi és megismételhetetlen csodálatos nőt, aki nem volt és soha többé nem is lesz újra ugyanígy! Amire számítasz, nagy valószínűséggel be is vonzod életedbe (Vonzás törvénye, Titok, Kérd és megadatik könyvek) Szép nevet választottál, a Telihold szimbólum: megvilágosodás, nőies vonzerő.

A telihold éjjele: az elengedés éjszakája, ilyenkor adjunk oda neki bármit, amiről úgy érezzük, hogy el szeretnénk engedni, pl. leírhatjuk, hogy mit szeretnénk elengedni, majd a telihold fényében elégetjük, de megtehetjük gondolatban is. Engedd el a neheztelés terhét!
Az Energy Stimaral cseppje segítségedre lesz: jó kedvre derít, mozgósítja a szervezet energiáit, nyugalmat, örömöt, eufóriát és inspirációt hoz, ha hajlandó vagy elfogadni belső iránytűd útmutatását. Segít a múlttól való elszakadásban és a jövő miatt érzett félelem leküzdésében, hogy saját kezedbe vedd sorsod.

Ha hiszel benne ajánlanék pozitív megerősítéseket is: Szeretem magam és szerethető vagyok! Örömmel élem meg mindennapjaim. Az életem az enyém, én irányítom és döntöttem: a boldogságot választom. Megérdemlem a teljes, örömteli felszabadult életet! Vidám és optimista vagyok! Légy elégedett és boldog, keresd meg azt, aki még egy falevélnek is tudott örülni és engedd felszínre! Sikerülni fog én nagyon hiszek benned! HAJRÁ! Eredményekben és sikerekben gazdag, örömteli boldog új évet kívánok! Szeretettel: Mónika

 

Azota (2010.01.19.)
Kedves Monika!

Sokmindent szeretnek Neked megkoszonni! :)
Par hete irtam egy eleg hosszu levelet (288. Semmi sem jo cimmel), es az arra adott valaszod segitett higgadtan atgondolni a viselkedesemet. Most mar latom, hogy mint egy matek hazi feladatot, amit nem ertek, ugy probaltam megoldani a maganeletemet, mint egy egyenletet. Te pedig elmondtad a kepletet, amivel megoldhatom, ha gyakorlok, es eszreveszem, hogy nem is bonyolult.:)

Mar masnap, munka kozben elkezdtem odafigyelni, hogy miknek orulok, es olyan erzelemhullam tort ram, hogy konnybe labadt a szemem, amikor megjelent egy szivarvany. :) A kedvesemmel kapcsolatos gondolataimat, amiket eddig ugy veltem, hogy jobban tudom, mint o (pl.: hogy mire vagyik) atertekeltem, es mar nem erzem azt, hogy nalam sokkal jobbra van szuksege.

Most ott jarok, hogy engedem megelni mindkettonknek az oleles oromet. Nem gondolok kozben arra, hogy egyszer majd vege lesz, csak lehunyom a szemem. Es nem gyozok csodalkozni, hogy ilyen egyszeru. Persze, tudom, hogy sosem lehet tudni, mit hoz majd az elet, semmire sincs biztositek. De vajon elhinnem-e, ha ma megeskudne, hogy soha senki mast nem fog szeretni? Nem hinnem el, mert o sem tudhatja. Inkabb ugy allok hozza, hogy megvan az eselye, hogy eletunk vegeig boldogan eljunk.

Ha megsem, akkor is kaptunk egymastol egy csodas idoszakot. Mintha O is erezne, ahogy kinyiltam, szinte ugyanugy nyilt ki O is, es par hete mar teljesen mas a viszonyunk. Kozelebb kerultunk egymashoz, mint eddig barmikor. Elmondjuk egymasnak az erzeseinket. En errol az ’ongyogyitasrol’ neki nem beszeltem, de mindketten erezzuk a valtozast. Tul vagyok az elso vallomasomon is, amikor aludt, a fulebe sugtam, hogy szeretem. Szerintem erzekelte, mert magahoz szoritott, es azota mar mindketten mondogatjuk egymasnak. A kulsomre is jobban odafigyelek, befestettem a hajam, es befejezem a konyvet, amit mar egy eve elkezdtem irni. Igaz, meg bizonytalanul lepkedek a hidon, de legalabb mar latom a masik partot. Szeretnem megkoszonni Neked, hogy elinditottal! :)
Csodaszep napokat kivanok!

Telihold

 
Kedves Telihold!
 

Örülök visszajelzésednek és sikereidnek! Jupijééé! Mosolygó arc Hangulatjel Ez még csak a kezdet. Kezedbe vetted életed irányítását és tettél azért, hogy a figyelmed a pozitívumokra fordítsd (ezért ebből egyre több és több lett és lesz is!) és örömmel élj meg minél több pillanatot.

Az élet valóban egyszerű, csak mi hajlamosak vagyunk túlbonyolítani. További nagyon sok sikert kívánok és azt, hogy örömmel, megelégedettséggel haladj az utadon, határ a csillagos ég! Szeretettel: Mónika

 

Kép

 
 

 

Profilkép



Elérhetőség

Nánási Andrea
06-30-639-69-67
nanasiandrea7@gmail.com
Magyar Mónika
06/30-33-55-775
magyar.monika1@gmail.com

Levelezőlista




Archívum

Naptár
<< Április / 2021 >>

Statisztika

Online: 1
Összes: 200845
Hónap: 1284
Nap: 59